Relaxáció a zsigereimben

Ma délben rájöttem, miért áll igazán közel a szívemhez a Relaxáció.
Mindig is közöm volt a Relaxációhoz, rengetegszer felbukkant már életemben, akkor is, amikor nem is tudtam róla. Egészen kis koromban Relaxáció "szakember" voltam, anélkül hogy tudtam volna ezt.
Kezdem az elejével. Mert ez a szál ma indult el bennem.

Sétálni voltam a kutyával. Amikor hazajövök vele, eszik, majd alszik egyet. Most viszont evés után hirtelen játszhatnéka lett (nekem viszont nem, és elintéznivalóim voltak). Azt akartam, gyorsan aludjon el, hogy végezhessem a dolgaimat. Leültem mellé (nem tudom, honnan jött az ihlet, ilyet még nem csináltam), és a nyakát-fejét kezdtem simogatni nagy, határozott de inkább masszírozó mozdulatokkal. Abban a pillanatban lezuhant a feje az ölembe és egy percen belül megadta magát az alvásnak. És akkor bevillant egy sor emlék az agyamba:

• Egészen kicsi voltam, talán 5-6 éves, amikor a húgommal egyedül lehettem itthon. Délután aludnia kellett volna, de valamiért nem aludt el. Semmi többre nem emlékszem, csak arra, hogy elkezdtem simogatni az orra és a szeme fölött a homlokát. Nem tudom hogyan ihletődtem erre a simogatásra, de határozottan emlékszem erre. És arra is, ahogy egyszer csak láttam, hogy egyre nehezebben tudja nyitva tartani a szemeit és súlyosabban pislog. Egészen addig, hogy belealudt a simogatásomba. A másik, ami még eszembe jutott, hogy ugyancsak a húgommal, azt is csináltam, hogy simogattam az arcát, és valahogy egyszer kezdtem számolni, hányszor simogatom. Száz simogatásig jutottam, és ez minden alkalommal így sikerült: ő addig már aludt is.
• Eszterke (egy kislány, akire 6 éven keresztül vigyáztam) soha nem akart aludni délután. Viszont volt olyan, hogy nagyon fáradt és álmos volt, de annyira ellenkezett az alvás ellen, nem tudott elaludni. Ilyenkor én nagyon határozottan az ölembe vettem, és addig-addig simogattam a fejét, homlokát az orra fölött, miközben szorosan magamhoz öleltem, hogy egyszerűen meg kellett adnia magát a várva-várt alvásnak. 
• Nem tudom, mit csinálhatok, de az én Drága Párom is csak mellettem alszik végig teljes 8 órát is éjjelente. Ha úton van, megszáll valahol, nem megy az egész éjszakai alvás neki. Azt mondja, mielőtt megismert volna, soha nem tudott egyhuzamban 8 órát aludni, csak kivételes esetekben.
• Az egyik barátnőm egy-két évvel ezelőtt sokat szorongott, nehéz életszakaszban volt. Éjjelente legalább kétszer-háromszor felkelt, sokszor rémálmok gyötörték, máskor pedig ha megébredt, nem tudott visszaaludni reggelig. Egy héten egyszer-kétszer meglátogattam, gyakran náluk aludtam. Kicsi lakásuk volt, egy szobában aludtunk. Ilyenkor átaludta az éjszakát, egyszer sem ébredt meg, reggel pedig jókedvűen ébredt. Az utolsó régi lakásban töltött éjszakánk után reggel egyszer csak azt mondta: "ha te itt alszol nálam, én mindig olyan mélyen, jól alszom!"

Még nagyon sok apróbb részlet is eszembe jutott, emberekkel, gyerekekkel, akik nagyon hamar és nagyon mélyen elaludtak a közelemben vagy a karjaimban. Ezek az eseménysorozatok ma délben mind eszembe jutottak, amint a kutya feje ölembe omlott az álomtól.
Pontosan nem tudom mi az, amit csinálok, de a megnyugtatás, az alváshoz való hozzásegítés a zsigereimből jön.