Elmentem egy előadásra az Apáczaiba. A kezdés előtt a folyosón jöttem-mentem. Néhány hónappal ezelőtt a falra kitettünk néhány plakátot, amelyen a relaxáció tréninget hirdettük diákoknak.
Nem volt ezen semmi különös, és igen, relaxáció tréninget írtam a plakátra.
Amint ott sétálgattam, egyszer csak érkezik egy nagyon feldúlt hangulatú idősödő nő (60 felé jár, szerintem) és az utána érkezőnek nyersen, fennhangon odaszól: "vegyétek le gyorsan ezt a plakátot innen!"
Érdeklődni kezdtem, és kiderült: szakember(nek tartja magát), és nagyon zavarja őt, hogy relaxációt tartunk, miközben ez csak autogén tréning. Igen. Én soha nem is mondtam, hogy mást adok tovább, mint az autogén tréninget. Viszont ez egy relaxációs technika, amit hiába hirdetek autogén tréning néven, érthetetlen. Sokan valami tornára gondolnak, mások valami autós szakszónak ítélték (és ez nem vicc), így muszáj volt valamilyen más, közérthető elnevezést találnom.
Nem gondoltam volna, hogy szakembertől ilyen gesztust fogok látni. Viszont megdöbbenésemben rájöttem, nem is baj, hogy ez így történt: én valóban csak azt adom tovább, amit tanultam, másodsorban pedig végtelenül élvezem azt, amit csinálok. Fantasztikusan jó a csoportunk, a visszajelzések pozitívak (sőt, több mint pozitívak is vannak), ebből én tudom, hogy rendben zajlanak a dolgok körülöttem. És igen, még egyszer-kétszer-tízszer magamba néztem, és a szándékaim teljesen tiszták, egy szemernyi lelkiismeret furdalásom sincs.
Amit én tanultam, szeretettel továbbadom, hogy mások is hasznukat leljék benne, és csak magamat adom az egész folyamathoz, szellemileg-lelkileg mindenestől.
Csak ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés küldése