Feltűnt nekem, hogy valami hiányzik az életemből. Éspedig a blogom, a blog írása.
Rengeteg dolog történik velem, bennem, a csoportjaimban, úgyhogy igyekszem megkeresni a fonalat, hogy folytathassam az írást.
Először is van egy rakás tervem erre az évre. Úgy magánéleti vonatkozásban, mint csoportvezetőként.
Beleszerettem néhány képzésbe, és alig várom, hogy részt vehessek már rajtuk. Ezekről bővebben akkor írok majd, amikor benne leszek a folyamatokban.
Csoportvezetőként izgalmas folyamatok részese vagyok. És remélem, hogy leszek még.
Újra meg újra rácsodálkozom az autogén tréningre. Miket elő nem hoz, és milyen szépen lehet ezzel a "kicsinek" tűnő relaxációs technikával dolgozni...
A tavalyi csoportból az egyik nő felhívott a tegnap, és elmesélte, hogy új munkahelye van egy hete. Egészen más, mint amit eddig csinált, nagyon élvezi a munkáját. Mivel gyorsan kell beleszoknia az új munkaritmusba, sok kihívás előtt áll, és mellesleg sok a tanulnivalója, elmondta, hogy intenzíven végzi a gyakorlatokat. Munkaidő lejárta után, illetve reggel, indulás előtt leül, elvégzi a teljes gyakorlatsort, elmondása szerint: "különben alig bírnám ki a napot". Természetes, hiszen ez az egyik szerepe ennek a technikának: hosszútávon hat az idegrendszerre, a gyakorlás nyomán stabilizálódik az idegrendszer, a szorongás szintje csökken, az immunsejtek pedig nagyobb hatásfokkal védik a szervezetet ezáltal.
