2009 novemberében ismerkedtem meg a Relaxációval. Sokat olvastam róla, édesanyám is megtanulta valamikor régen, ezért akartam én is mindenképp közelebb kerülni ehhez a módszerhez.
Az elején úgy tűnt, könnyű, apró gyakorlatokról van szó, amelyeket behunyt szemmel, itthon végezhetek. Néhány hét után viszont kiderült, sokkal de sokkal több rejlik benne, mit ahogy én azt elképzeltem.
Kezdtem sokkal nyitottabb és bátrabb lenni olyan helyzetekben, amelyekben eddig soha.
Az első pár hét után észrevettem, hogy elmarad a szorongás és a gyomorideg, a gyors megadásra való késztetésem, már bátran tudok vállalni olyan helyzeteket is, amelyektől eddig féltem. Már nem húz le a sok negatív érzés mindenféle számomra félelmetes helyzetben, olyan, mintha szabadabbá váltam volna.
Az elején úgy tűnt, könnyű, apró gyakorlatokról van szó, amelyeket behunyt szemmel, itthon végezhetek. Néhány hét után viszont kiderült, sokkal de sokkal több rejlik benne, mit ahogy én azt elképzeltem.
Kezdtem sokkal nyitottabb és bátrabb lenni olyan helyzetekben, amelyekben eddig soha.
Az első pár hét után észrevettem, hogy elmarad a szorongás és a gyomorideg, a gyors megadásra való késztetésem, már bátran tudok vállalni olyan helyzeteket is, amelyektől eddig féltem. Már nem húz le a sok negatív érzés mindenféle számomra félelmetes helyzetben, olyan, mintha szabadabbá váltam volna.
Félre ne érts, Kedves Olvasó. Most is sokat gondolkodom, ha egy állásinterjúra megyek, hogy mit mondjak hogy jó legyen, mire figyeljek. Viszont most már nem érzem magam kevésnek, nincs bennem előre félelem attól, hogy engem elutasítanak, már nem félelmetes egy ilyen helyen megjelennem. Kimaradt a megfelelhetnékem. Ennek mélységesen örvendek!
És hogyan megy ez élesben?
Két héttel ezelőtt elmentem egy fejvadász céghez, ahol várnom kellett az interjúzást vezető hölgyre. Ez idő alatt normálisan (valamikor hajdanán) tele lettem volna gyomorideggel, ijedtséggel. Ehhez képest most lazán körbesétáltam a termet, kinéztem a nagy ablakukon (gyönyörű idő, szép kilátás a városra), így vártam a nőt. Amint bejött, kezet fogtunk, bemutatkoztunk. A kézfogásom határozott volt, de nem görcsös vagy erőszakos. Amint leültem vele szemben, egyenesen a szemébe néztem, a kezeimet egymásra tettem magam előtt az asztalon és kezdődött a beszélgetés. Úgy tudtam vele beszélgetni, hogy közben minden erőlködés nélkül nyugodt maradtam. Régebben már biztosan háromszor zavarba jöttem volna, a szívem pedig kiugrott volna már a helyéből. DE most semmi ilyesmi!
Az érdekes része számomra az, hogy én azt hittem, már teljesen megszoktam ezt az állapotot, és hogy ez teljesen természetes így. Újra rácsodálkoztam arra, ha én a relaxációt nem tanultam volna meg és nem gyakorolnám minden nap, nem tarthatnék itt. Újra meglepett, hogy én már egy kicsit más hozzáállású ember vagyok a relaxáció segítségével. Ehhez pedig semmi egyebet nem csinálok, csak figyelek arra, hogy lehessen 10 percem minden nap, amit magamra fordítok. Olyan banálisan egyszerűnek tűnik nekem ezt így leírni, mégis hihetetlenül sokat jelent nekem.
Az érdekes része számomra az, hogy én azt hittem, már teljesen megszoktam ezt az állapotot, és hogy ez teljesen természetes így. Újra rácsodálkoztam arra, ha én a relaxációt nem tanultam volna meg és nem gyakorolnám minden nap, nem tarthatnék itt. Újra meglepett, hogy én már egy kicsit más hozzáállású ember vagyok a relaxáció segítségével. Ehhez pedig semmi egyebet nem csinálok, csak figyelek arra, hogy lehessen 10 percem minden nap, amit magamra fordítok. Olyan banálisan egyszerűnek tűnik nekem ezt így leírni, mégis hihetetlenül sokat jelent nekem.
Utóirat
Az említett állást más kapta meg. Irodavezetői állást kínáltak fel, amelyen én elmondtam: én a szakmámban akarok elhelyezkedni. Viszont tapasztalatnak, magamról való tanulásnak fantasztikusan jó élmény volt elmennem (a kíváncsiságon túl): kiálltam magamért (ami egyre könnyebb nekem) és pont azt mondtam el, amit a szívem akart!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés küldése